Az idei karácsonyeste szűk családi körben, csendesen zajlott. Késő este még Zolival egy kiadós sétát is beiktattunk, hogy a bőséges vacsorát valamivel ellensúlyozzuk.
Nálunk az a szokás, hogy a szenteste napján délben bográcsban főtt halászlét eszünk. A halászlevet a szomszédunk készíti nagy adagban, több család részére, míg Zoli a tűzmester, hagymavágó, stb, szóval a segéderő. Addig lánykám feldíszíti a fenyőt, időnként én is besegítek. Egyébként a konyhában készítem a házi "csíktésztát" a halászléhez. Apósom Paksról származott, s Anyósom is átvette a tésztás halászlé főzésének hagyományát. Sőt egy érdekes, nagyon finom dolgot is, a kenyérmorzsás tésztát: A friss kenyérszeleteket tenyerünk között összemorzsoljuk, majd szárazon megpirítjuk. Ezt a tészta egy részébe bekeverjük, és a csupasz tésztával elfogyasztott hallé után második fogásként a hal húsával fogyasztjuk. Nagyon finom tud lenni.
Este együtt elmegyünk istentiszteletre, majd otthon énekelünk a fa körül, átadjuk az ajándékokat, kicsit beszélgetünk és hideg vacsorát eszünk, majd folytatódik a beszélgetés, anekdotázás. Időközben megérkeznek a szomszédék is, akik a kiterjedt rokonságot járják végig gyönyörű szép karácsonyi énekeikkel, "mendikálnak".
Képek az estéről:
Bejgli helyett virágkalácsokat sütöttem.
A menüben svéd- és majonézes gombasaláta is szerepelt, mindegyik gyereknek más a kedvence.
Örültem, hogy minden elfogyott.
Vacsorához terítettünk
Az idei karácsonyfánkra csak természetes alapanyagú díszek kerültek: mézeskalács, textik-és szalmafigurák, szárított narancsszeletek. Sőt, a fa is a kertünket díszítette eddig, de sajnos, kinőtte a helyét. Most ez a hattyúdala. Az illata csodálatos, hiszen ennél frissebb nem is lehetett volna
Foltos-ka
Hűséges társunk 18 éves és 1 hónapos korában örökre eltávozott tőlünk 2011. december 31-én. Hűsége, szeretete kicsi lénye nagyon fog hiányozni nekünk.
