2011. május 30., hétfő

Visszafelé az időben?

Nagyanyámtól sokféle praktikát lestem el. Az ő idejében nem nagyon dobtak ki semmit, mindent hasznosítottak, amit csak lehetett.

Így például Nagyapám ingeinek is dupla életük volt. Az ingnek először a gallérja kopik ki. Na olyankor a Nagymama lefejtette a gallért, majd gomblyukat varrt a másik oldalára és kifordítva visszavarrta. A régi gomblyuk helyére került a gomb, amitől a gomblyuk nem látszott. Így mégegyszer annnyi ideig lehetett hordani.

A napokban a turkálóban találtam egy jó nagy méretű inget, aminek olyan mintája van, ami a Vasarely-gömbképre emlékeztet. Nagyon jó összetételű az anyaga, rögtön beleszerelmesedtem: magamnak terveztem egy blúzt varrni belőle. Az inget aztán 100 kemény Ft-ért megvettem és hazavittem. Mutattam Zolinak, aki felpróbálta és mintha rá öntötték volna! Tetszett neki, azt mondta, hordani fogja, nehogy szétszedjem.

Akkor jutott eszembe a Nagymama-féle gallérfordítás. Igaz, hogy másfél órát dolgoztam rajta, mert a szétbontás nagyon nehezen ment, alig látszott a cérna, de a végeredmény nagyszerű. Zoli ma már abban ment dolgozni. Én meg várhatom, hogy mikor kopik ki immár másodszor a gallér, és blúzzá változtathassam.

Az jutott eszembe, hogy milyen jó is, hogy emlékeztem a régi trükkre. Amilyen világnak nézünk elébe, lehet, hogy fel kell frissítenünk ezeket a túlélési praktikákat. Amiért szomorú vagyok, hogy a gyerekeim az ilyenen csak legyintenek, ők már nem tudnak és nem akarnak így spórolni.

Foltos-ka

2011. május 4., szerda

Újabbak

Öko-szatyor egy kedves munkatársamnak búcsúzóul, aki más munkahelyre megy.
Igyekeztem az egyéniségéhez illőt varrni.

Ezt a kis előkét egy egyhónapos kislány kapja





Foltos-ka