foltoska3

Ma reggel kaptam és nagyon igaznak tartom, ezért ide másolom:

Utolérjük-e magunkat?
Sokan panaszkodnak a mai zaklatott élettempóban, hogy nem érik utol magukat. Érdekes ez a kifejezés. Mert ha nem érjük utol magunkat, akkor voltaképpen hol vagyunk?Ott, ahol lemaradva érezzük magunkat, vagy ott, ahová a teendőink szippantanak bennünket? És a teendőink biztos, hogy mindig előre visznek? És ha énünk már előrehaladt a sok elvégzendő feladat erőterében, akkor ki van lemaradva?
Nem esetleg visszafordulnunk kellene önmagunk megtalálásához, és nem erőlködve rohanni?
A lélek mesterei azt mondják, hogy ha zaklatott vagy, vonulj vissza, és ott leled meg önmagadat. Egy lelkigyakorlat is visszavonulással jár együtt. Nem lehet örökké előre billenve tartózkodni, mert előbb-utóbb orra esünk. S akkor már végképp lemaradunk.
Sánta János