Nagyanyámtól sokféle praktikát lestem el. Az ő idejében nem nagyon dobtak ki semmit, mindent hasznosítottak, amit csak lehetett.
Így például Nagyapám ingeinek is dupla életük volt. Az ingnek először a gallérja kopik ki. Na olyankor a Nagymama lefejtette a gallért, majd gomblyukat varrt a másik oldalára és kifordítva visszavarrta. A régi gomblyuk helyére került a gomb, amitől a gomblyuk nem látszott. Így mégegyszer annnyi ideig lehetett hordani.
A napokban a turkálóban találtam egy jó nagy méretű inget, aminek olyan mintája van, ami a Vasarely-gömbképre emlékeztet. Nagyon jó összetételű az anyaga, rögtön beleszerelmesedtem: magamnak terveztem egy blúzt varrni belőle. Az inget aztán 100 kemény Ft-ért megvettem és hazavittem. Mutattam Zolinak, aki felpróbálta és mintha rá öntötték volna! Tetszett neki, azt mondta, hordani fogja, nehogy szétszedjem.
Akkor jutott eszembe a Nagymama-féle gallérfordítás. Igaz, hogy másfél órát dolgoztam rajta, mert a szétbontás nagyon nehezen ment, alig látszott a cérna, de a végeredmény nagyszerű. Zoli ma már abban ment dolgozni. Én meg várhatom, hogy mikor kopik ki immár másodszor a gallér, és blúzzá változtathassam.
Az jutott eszembe, hogy milyen jó is, hogy emlékeztem a régi trükkre. Amilyen világnak nézünk elébe, lehet, hogy fel kell frissítenünk ezeket a túlélési praktikákat. Amiért szomorú vagyok, hogy a gyerekeim az ilyenen csak legyintenek, ők már nem tudnak és nem akarnak így spórolni.
Milyen érdekes ! Én ezt fiatalasszonykoromban csináltam. Nagyon nem volt pénzünk és a férjemnek így varázsoltam új ingeket.:)
VálaszTörlésMilyen igaz! Az ingnyak fordítós kor már eltűnik, pedig egyre nagyobb szükség lesz majd rá sajnos. Vagy mégse? Azért a mi gyerekeink még legalább fogják tudni, hogy mi is az, ha megcsinálni majd nem is tudják. A turkálós ingről nekem az villan be, amikor hazahoztam egy turkis inget, amit igaziból pw-nek szántam. A férjem pedig lecsapott rá, a kedvenc darabja lett. No ennek nem fogom a nyakát átvarrni, hanem rögtön felszabdalom majd :-))
VálaszTörlésÁgi