
2011. október 22., szombat
Szomorúság

2011. augusztus 29., hétfő
Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz.
Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják:
„Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!” – ne törődj velük.
Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást.
Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni.
Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek.
Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal.
Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt.
Foltos-ka
2011. augusztus 27., szombat
2011. július 18., hétfő
Kutyusom
2011. május 30., hétfő
Visszafelé az időben?
Nagyanyámtól sokféle praktikát lestem el. Az ő idejében nem nagyon dobtak ki semmit, mindent hasznosítottak, amit csak lehetett.
Így például Nagyapám ingeinek is dupla életük volt. Az ingnek először a gallérja kopik ki. Na olyankor a Nagymama lefejtette a gallért, majd gomblyukat varrt a másik oldalára és kifordítva visszavarrta. A régi gomblyuk helyére került a gomb, amitől a gomblyuk nem látszott. Így mégegyszer annnyi ideig lehetett hordani.
A napokban a turkálóban találtam egy jó nagy méretű inget, aminek olyan mintája van, ami a Vasarely-gömbképre emlékeztet. Nagyon jó összetételű az anyaga, rögtön beleszerelmesedtem: magamnak terveztem egy blúzt varrni belőle. Az inget aztán 100 kemény Ft-ért megvettem és hazavittem. Mutattam Zolinak, aki felpróbálta és mintha rá öntötték volna! Tetszett neki, azt mondta, hordani fogja, nehogy szétszedjem.
Akkor jutott eszembe a Nagymama-féle gallérfordítás. Igaz, hogy másfél órát dolgoztam rajta, mert a szétbontás nagyon nehezen ment, alig látszott a cérna, de a végeredmény nagyszerű. Zoli ma már abban ment dolgozni. Én meg várhatom, hogy mikor kopik ki immár másodszor a gallér, és blúzzá változtathassam.
Az jutott eszembe, hogy milyen jó is, hogy emlékeztem a régi trükkre. Amilyen világnak nézünk elébe, lehet, hogy fel kell frissítenünk ezeket a túlélési praktikákat. Amiért szomorú vagyok, hogy a gyerekeim az ilyenen csak legyintenek, ők már nem tudnak és nem akarnak így spórolni.
2011. május 4., szerda
Újabbak
Öko-szatyor egy kedves munkatársamnak búcsúzóul, aki más munkahelyre megy.




